Madeleine-templom elsősorban Pierre Alexandre Barthélemy Vignon (1763–1828) francia építész műve, amely klasszicista stílusban épült. Érződik rajta a dél-franciaországi nîmes-i Maison Carrée, sőt a Periklész korában épült athéni Thészeion hatása is. Éppen oly „nemes monumentalitású”' a Madeleine-templom is, mint az Akropoliszon Héphaisztosz temploma, s a faragott frízsorral felidézi a Nike-templom báját. Az attikai szellem is otthonra talált Párizsban, s ezt a Madeleine-templom testesíti meg.
I. Napóleon 1806-ban a jénai csata után győzelmi templomot építtet hadserege számára, az ehhez szükséges tervek elkészítéséhez Pierre Alexandre Vignon kapott megbízást. Párizsban a francia forradalom idején befejezetlenül maradt Madeleine-templomot kell felépítenie, amelyen már Contant d’Ivry (1698-1777), majd Guillaume Couture dolgozott. Vignon görög minta szerint tervezett, ötvenkét, egyenként 20 méter magas korinthoszi oszlop övezi a templomot.
1828 körül Vignon meghalt, így addigi segítőtársa, Jacques Marie Huvé (1783-1852) fejezte be az építkezést 1842 körül. A templom felszentelésére talán csak 1845-ben került sor, de már építése idején is templomnak tekintették. (Korábban, a tervezésekor merült fel, hogy az épületből parlament vagy bank is lehetne.) A nyugat-európai mérnökök legjobbjai ekkorra már nemcsak a római, hanem a görög építészetet és szobrászatot is behatóbban ismerték, hiszen 1719-ben feltárták Herculaneum romjait, majd 1748-ban megkezdték Pompeji területén az ásatásokat. James Stuart és Nicholas Revett 1751-ben görög műemlékek felkutatására indult, öt esztendőt töltöttek Görögországban, s kiadták 1762-ben első kötetüket az emberi léptékű athéni műemlékekről, ahol minden templom aránya más. További rajzok, metszetek, elméleti munkák adtak valóságos képet nemcsak a római, hanem a görög művészetről is. A Madeleine (épült 1764-1842) éppen elkészültekor nyilván monumentálisnak hatott, de a Szajna túlsó partján ellensúlyozta a Palais Bourbon (ma a nemzetgyűlés helye).
A Madeleine bronzkapuját a Tíz parancsolatot ábrázoló domborművek díszítik, melyek Henri de Triqueti alkotásai. A gazdagon díszített márvány és arany dekorációjú templombelsőben a kupola freskója Jules Claude Ziegler alkotása, találunk értékes szobrokat, köztük François Rude (1784-1855) Krisztus megkeresztelését ábrázoló szobrát, ugyancsak ő, Rude alkotta Az önkéntesek harcbaindulása 1792-ben c. domborműcsoportját a párizsi Diadalív számára, amely aztán Marseillaise néven vált ismertté.